Az Év Fiatal Vezetője: Lukács Edit

2020.09.17.




Több sikeres pályázati év után idén is megmérettettek a legrátermettebb vezetők az Év Fiatal Vezetője díj elnyeréséért.  Lukács Edit, az E.ON Hungária Lean-Agilis projekttámogatás osztályvezetője végig ment a korántsem könnyű pályázati úton, szakmai zsűri előtt prezentálta vezetői ars poeticáját, vízióját, és nyert. A Budapesten megrendezett HR Festen került sor az eredményhirdetésre: multinacionális kategóriában ő lett az idei Év Fiatal Vezetője.

 

A díjat még 2015-ben alapította a vezetők tudatos és kreatív fejlesztését zászlajára tűrő Coaching Team azzal a szándékkal, hogy elismerhessék azon fiatal vezetőket, akik 40 éves korukig kimagasló eredményeket értek el vezetőként, és nem mellesleg tudatosak, hosszú távú küldetéssel bírnak, folyamatosan fejlesztik magukat és partnerként tekintenek a csapatuk tagjaira. Négy kategóriában (multinacionális cégben dolgozó vezető, kis és középvállalatnál dolgozó vezető, nonprofit szektorban dolgozó vezető, és állami szektorban dolgozó vezető) lehetett pályázni. Lukács Edit a legtöbb jelentkezőt vonzó multinacionális kategóriában nyerte el az elsőséget.

 

Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy te nyerted ezt a díjat, és mit jelent ez az elismerés számodra?

 

Természetesen nagyon örültem. Azért jelentkeztem erre a megmérettetésre, mert szerettem volna nem csupán a vállalaton belülről, hanem egy külső és pártatlan értékelő részéről is visszajelzést kapni a munkámról, a vezetői víziómról, az erősségeimről, illetve arról, hogy miben kell még fejlődnöm. De magamtól talán mégsem jelentkeztem volna, egy munkatársam hívta fel erre a lehetőségre a figyelmemet azzal, hogy szerinte a pályázati kiírás illik rám, érdemes lenne megméretnem magam. Ez adott erőt, hiszen én nem lennék most ott a csapatom nélkül, ahol vagyok, és ha nem támogatott volna az E.ON a fejlődésemben minden téren. A díj tehát annak a visszajelzése is, hogy a nálunk lévő vezetői kultúrát házon kívüli független szakértők is értékelik.

 

Mit takar ez a vállalaton belüli kultúra, és hogyan járult hozzá, hogy vezető lettél az E.ON-nál?

Diákként kerültem az E.ON-hoz, és a ranglétra minden fokát végig jártam, gyakornok, referens, területi referens, szakreferens, majd szakterületvezető voltam, mielőtt a mostani osztályvezetői pozíciómat elnyertem volna. Lean szakértőként is a kollégák fejlesztése, támogatása volt a feladatom, és ezt nagyon élveztem már akkor is, ennek szerves folytatása tehát, és nagyon örülök neki, hogy ezt immár vezetőként is folytathatom. Éreztem a bizalmat, és számomra a legfontosabb kulcsszó a lehetőség: amikor megpályáztam a szakterület vezetői pozíciót Karrierprogramos voltam, aminek keretében olyan vezetők, köztük felső vezetők is mentoráltak, akik a megfelelő irányba tereltek és folyamatosan támogattak a fejlődésem során, és ezáltal, ha úgy tetszik, egy új világ nyílt meg előttem. 

Milyen kritériumokat értékelt a zsűri a folyamat során?

 

Be kellett mutatnom a pályázatban a rövid szakmai életutamat, eddig elért eredményeimet és azok hatásait, vezetői küldetésemet, azt, hogy mit tettem saját vezetői fejlődésem érdekében, miben látom a sikeresség kulcsát, és hogy milyen célkitűzéseim vannak a következő 5 évre. A következő lépésként ajánlóleveleket kellett küldenem, majd pedig a zsűri részvételével szóbeli meghallgatás következett, amire most a pandémiás helyzet miatt online került sor. Itt élőben is be tudtam mutatkozni, valamint az általam előzetesen benyújtott anyagokkal kapcsolatban érkeztek kérdések.

 

Az is megjelent veled kapcsolatban, hogy ha inspirációra van szükséged, akkor azt a családi szőlőültetvényből meríted. Hogyan kell ezt érteni?

 

A pályázati anyagomban említettem meg ezt a gondolatot. Édesapám ugyanis szőlész-borász, a családi borászatunk tevékenységei a teljes előállítási-értékesítési láncot lefedik. Nagyon sok tapasztalatot és élményt adott nekem, ahogy édesapám felépítette ezt az üzletet. A legfontosabb, amit láttam, hogy egy szőlőültetvénybe hosszú távon kell beletenni az energiát. Minimum 3 év, amíg az újonnan ültetett szőlő beáll és termőre fordul. De év közben sem azonnal látjuk a munka gyümölcsét, a metszés, a zöld- és talajmunkák, az egész éves gondozás eredménye mindig ősszel, a szüretkor mutatkozik csak meg. És a munka még itt sem ér véget, hiszen nagyon sok tennivaló van még innentől is, hogy a végén az a jó bor legyen, amit örömmel vesznek meg a vevők. A családi borászat tehát a hosszú távra gondolkodást és a gazda szemléletet adta nekem útravalóként; vezetőként én is szeretek emberekbe energiát tenni, rendkívül motivál, amikor ennek látom az eredményeit.

 

És milyen inspirációt nyújt ez a díj a jövőt tekintve?

 

Már régebb óta gondolkodok rajta, hogy szeretnék egy coach képzésen részt venni, a jutalmam részeként pedig képzési lehetőséget is kaptam amit erre szeretnék használni. Tehát nagy izgalommal várom ezt, mivel szeretném megtanulni, hogyan tudom ezeket az eszközöket is beépíteni a vezetői eszköztáramba. És hogy miként képzelem a jövőt? Nagyon izgalmas a mostani feladatköröm, nagyon élvezem a munkámat, és mindig érdekelnek az új kihívások, ezeket tudatosan keresem is és örömmel lépek egy még addig számomra ismeretlen útra. Ez a jövőben is biztosan így lesz. Hálás vagyok a rengeteg lehetőségért amit kaptam, és igyekszem ezt legalább részben visszaadni azokon keresztül akikkel együtt dolgozom, akik vezetését rám bízták. Vezetőként pedig azt gondolom még sokat kell tapasztalnom és tanulnom, meghallani és befogadni a kollégáim jelzéseit, hogy lehetőleg másnap még jobban csináljam. Ez egy soha véget nem érő utazás.