2019.07.22.

50 évvel ezelőtt Neil Armstrong és a Buzz Aldrin voltak az első emberek, akik 1969. július 21-én közép-európai idő szerint 15:56-kor a Holdra tették a lábukat.  Míg itt a Földön mintegy 500-600 millió ember követte lélegzetvisszafojtva az eseményeket a tévéképernyők előtt, az Apollo 11 misszió parancsnoki modulja alig fogyasztott több áramot, mint amennyit egy teljesen átlagos hajszárító 18 nap alatt felhasznál.

10 dolláros villanyszámla

Az üzemanyagcellák által termelt 2300 wattos maximális teljesítmény mellett a nyolc napos küldetésnek csak 448 kWh-ra volt szüksége a fedélzeti rendszerek működtetéséhez. Ez nagyjából megegyezik egy teljesen átlagos amerikai háztartás kb. kéthavi fogyasztásának. 1969-ben mindössze alig több mint 2 centbe került egy kWh, így tehát a holdra szállás energiaköltsége, legalábbis ami a fedélzeten elfogyasztott villamos áramot illeti, a NASA-nak mindössze 9,86 dollárjába került volna, ha erről valaki küldött volna nekik villanyszámlát. (Nyilván küldött, de az is biztos, hogy azt nem ennyiről állították ki…)

Az "óriási ugrás az emberiség számára" a mai fogalmaink szerint meglepően szerény számítástechnikai eszközparkkal történt meg: az Apollo Guidance Computer, ami gyakorlatilag a teljes navigációs rendszert irányította, 32 kg súlyú volt, mindössze 74 kB-os tárhelykapacitással és 4 kB RAM memóriával rendelkezett – ez a töredéke annak, mint amit ma egy bármelyikünk zsebében lapuló teljesen átlagos mobiltelefon „tud”. De ez is elegendő volt arra, hogy teljes biztonságban hazahozza az Apolló űrhajósait.

Az energiamérleg: 18 perc alatt 2652 tonna üzemanyagfogyasztás

Az Apollo 11 misszió rakétájának, a Saturn V-nek az energiaegyenlege nagyon komoly: a rakéta indítása 2 522 tonna üzemanyagot égetett el mindössze 18 perc alatt, ami körülbelül annyi, mint amennyit Magyarországon az otthonuktól a munkahelyükre naponta ingázók kb. egy év alatt használnak el.

A fellövéstől a Földre visszatérésig a 384 403 kilométeres utazás a Holdra pontosan 8 nap, 3 óra és 18 perc ideig tartott. A másodpercekre lebontva pontosan megtervezett küldetés sikerén körülbelül félmillió technikus és mérnök dolgozott egy teljes évtizeden át, és becslések szerint 25 milliárd dollárba került a megvalósítása.

Bár a mai űrrepülések során az első holdra szállás során felhasznált energia sokszorosát használják el egyetlen nap alatt, a mai űrállomások már solar panelek segítségével képesek megtermelni ezt az energiát, amint azt a jelenlegi nemzetközi űrállomás is jól bizonyítja: az ISS négy nagy napelemes egységgel rendelkezik, amelyek mintegy 100 kilowatt energiát tudnak megtermelni. Ennek mintegy felét tudományos kutatásokra használják fel, a másik felét viszont az űrállomás vezérlő rendszereinek működtetésére és az űrhajósok energiaszükségletének kielégítésére fordítják.

Elektromos autó a Holdon

Két évvel az első holdra szállás után az Apollo 15 misszió vitte az első elektromos járművet a Holdra. Ennek fejlesztése 17 hónapot vett igénybe, és 38 millió dollárt emésztett fel. Maximális sebessége 13 km/h volt. A későbbi missziókban két másik újabb modell is csatlakozott hozzá, amelyek már jóval gyorsabb mozgásra voltak képesek. De persze mindez semmi ahhoz, amit a Tesla Roadster tud: az Elon Musk jóvoltából már egy éve a világűrbe kilőtt elektromos autó a puskagolyó sebességét is jóval túlszárnyalva 10.880 km/h sebességgel kering - mintegy a Naprendszer új bolygójaként - a Nap körül.