Négy tény a karácsonyfa megvilágításáról

Számos hagyomány és legenda létezik arról, miért helyezünk el egy zöld túlevelűt a nappalinkban karácsony idején: Már a kereszténység előtti időkben az egyiptomiak, a kínaiak és a zsidók is az örök élet szimbólumának tekintették az örökzöld fákat, koszorúkat és füzéreket, a római időszakban pedig a zöld babérágak jelképeztek az állandóságot és halhatatlanságot.

A keresztények számára karácsonykor a faállítás a nappaliban a Bibliához kötődik. A Biblia szerint Ádámot és Évát azért űzték ki az Édenkertből, amiért leszedték az almát a Tudás Fájáról. Ezt az egyház a középkorban képek segítségével ábrázolta, mivel sokan nem tudtak olvasni vagy írni. Mi is lehetett volna nyilvánvalóbb, mint hogy olyan fára essen a választás, amely télen is zöldell? A fenyőre, ezüstfenyőre vagy borókára akasztott piros alma pedig a tiltott gyümölcsöt idézi – egyben pedig nem más, mint napjaink karácsonyi gömbdíszeinek elődje.

Az idő előrehaladtával egyre divatosabbá vált a zöld fa vagy fenyőágak ünnepi díszítése. A piros almákhoz dió, gyümölcsök és egyéb édességek is csatlakoztak, de csupán a 16-17. századtól kezdték az ünnepélyesen feldíszített fát gyertyákkal megvilágítani. A gyertyagyújtás az adventi időszakban gyakori volt, és a hagyomány szerint az ablakba helyezett égő gyertya azt jelentette, hogy a ház üdvözli a vendégeit. Ahogyan pedig egyre több ember kedvelte meg a ragyogó, fényesen világító karácsonyfát, a gyertyák használata karácsonyfadíszként gyorsan elterjedt egész Európában.

A megvilágított karácsonyfa a 19. század végéig egész Németországban és Ausztriában közismertté vált, innen pedig számos másik országba is folytatta a térhódítását. 1840-ben Viktória angol királynő férje, Albert Szász-Coburg-i herceg vitt karácsonyfát Londonba. Hollandia, Oroszország és Olaszország például szintén felvette a hagyományt (vagy talán: inkább követte a példát), és 1837-ben Helene Orleans-i hercegnő Franciaországba is elvitte a karácsonyfa-állítás szokását. Észak-Amerikába a karácsonyfát a német kivándorlók és tengerészek vitték el.

Hosszú időn át a gyertya maradt a karácsonyfa megvilágításának hagyományos módja. Mindez a 19. század végén változott meg, amikor is 1882-ben Edward Hibberd Johnson (Thomas Alva Edison üzleti partnere) kifejlesztette a világon az első elektromos karácsonyfaégőt. A füzér 80 darab piros, fehér és kék égőből tevődött össze. Az ünnepi hangulatból eredő ötlet ragyogó példává vált és megalapozta a technológia elterjedését. Már 1890-ben a nagy amerikai bútoráruházaknak és vegyes áruházaknak lehetőségük nyílt megvásárolni az elektromos fényeket, hogy azokkal díszítsék kirakataikat Karácsonykor. Az első elektromos gyertyakészlet bevezetését követően pedig - amelyek 1903-ban ragyogtak fel először, miután egyszerűen csatlakozóaljzatba dugták a kábelüket - 1950-re a legtöbb európai országban az elektromos fényfüzér tömegpiaci termékké vált.

Egészen néhány évvel ezelőttig a legtöbb karácsonyfaégőnél izzóspirál-technikát alkalmaztak. Jelenleg a LED technológia népszerűbb. Ez csökkentette az energiafogyasztást és a karácsonyfaégők költségét. A LED-es fényfüzérek sokkal gazdaságosabbak, mivel a hagyományos karácsonyfaizzók által igényelt villamos energiának csupán egytizedét fogyasztják.

Ez azt jelenti, hogy a karácsonyfa kiterjedt megvilágításának bátran zöld utat (vagy stílusosan fogalmazva: zöld fényt) adhatsz.