Testünk normál hőmérséklete 37 fok, amelynek állandóan tartása életfontosságú. Testünk egy olyan kifinomult rendszer, amely bármely fűtő- vagy légkondicionáló berendezéssel felveszi a versenyt. Az agyunk közepén helyezkedik el a szemöldök magasságában, nagyjából akkora, mint egy ötforintos érme, és mindössze 15 grammot nyom.
A hipotalamusz szervezetünk „fenegyereke”: ez a szervünk szabályozza a vízháztartásunkat, ellenőrzi a keringést, hormonokat termel, szabályozza a vérnyomást, meghatározza az alvás és az ébrenlét váltakozását, és számos egyéb fontos funkciója is van, például a testhőmérséklet szabályozásában is részt vesz. A hipotalamusz tehát egyfajta termosztátként működik fejünkben, amely jóval pontosabb, mint bármelyik mérnökök alkotta hőfokszabályzó berendezés.
Kutatók kiderítették, hogy a hipotalamusz méri az agy bizonyos részén áthaladó vér hőmérsékletét. Ezen túl 30 ezer a bőrünkön és különféle szervekben elhelyezkedő „érzékelőtől” is kap információkat. Az eredményeket pedig a testünk által előre megadott célértékhez, 37 Celsius fokhoz igazítja, és már a legkisebb ingadozás esetén beavatkozik.
A 37 fok pedig nem véletlen: az anyagcsere folyamatok és szervezetünk komplex folyamatai e hőmérsékleten működnek a legjobban. Optimális üzemi hőmérséklet a testfunkcióink számára: a költség-haszon viszony nem is lehetne jobb. Az evolúció ezért a test alaphőmérsékletét valamennyi melegvérű esetében nagyjából erre a tartományra állította be. De akár csak egy fok ingadozás is képes mindent a feje tetejére állítani. Ezért is létfontosságú számunkra a saját szervezetünk működtette, kifinomult „klímaberendezés”.
Valóban ugyanolyan jól tudja vezérelni és szabályozni a testünk a hőmérsékletet, mint a személyre szabott fűtési és hűtési megoldások?
Mindenekelőtt a túlhevülést viseli nehezen a szerveztünk. 40,5 fok felett az agy munkaképtelenné válik, és 41 fok felett pedig visszavonhatatlan károsodás éri fehérje- és szövetstruktúráinkat. Mintha egy tojás fehérjéjét forró serpenyőbe csurgatnánk.
Amikor a szervezetünket túlhevülés fenyegeti, a hipotalamusz egy sor mechanizmust indít be: a véredények bőrünk felületén kitágulnak, és megnő a vérellátás, hogy a felesleges hő távozni tudjon. Elkezdünk izzadni, hogy a bőrön a párolgás csökkentse szervezetünk hőmérsékletét. A testünknek más fegyvere is van: felgyorsítja a légzést, hogy a meleg levegő gyorsan távozhasson a szervezet belsejéből. Az izzadás, az intenzívebb vérellátás és a gyorsabb légzés hármasa segítségével rendszerint sikerül is testünk hőmérsékletet stabilizálni.
Amennyiben viszont tartósan túl melege van a testünknek, veszélyessé válik a helyzet. Ilyenkor a belső szerveink és az agy túl kevés vért kapnak, mivel az a test külső részeiben kering hűtés céljából. Az izzadással ugyanakkor folyadékot és az izmok közötti ingerátvitelhez szükséges elektrolitokat, például magnéziumot és káliumot vesztünk. Ezért lépnek fel gyakran görcsök, ha lázasak vagyunk. A folyadékvesztés sűríti a vért, amely okán a szövetek és a szervek vérellátása rosszabbodik, és csökken az oxigén- és tápanyagellátás is.
Szervezetünk a hideget sem szereti. Már 36,5 foktól elkezd a csökkenő hőmérséklet ellen küzdeni, ugyanis már 36 foktól lelassulnak a szervezet folyamatai. Lehűléskor a tudatzavar és a zavartság is tipikus tünet. 32 fokos testhőmérséklet alatt az érintett alig reagál, 30 foktól alatt pedig kritikussá válik a helyzet.
Mielőtt viszont idáig fajulna a helyzet, hőmérséklet-kondicionáló berendezésünk minden tőle telhetőt megtesz: 36,5 foktól a hipotalamusz az izmok remegését váltja ki, hogy hőt termeljen. Mi több, remegéskor az izomsejtekben egy különleges anyagcsere-folyamat is végbe megy: a cukor lebontásával nyert energia teljes egészében hőként szabadul fel. Továbbá, szervezetünk összeszűkíti a véredényeket a test felületén, hogy a vér inkább a test belsejében maradjon, így védve az életfontosságú szerveinket, és ez az oka egyébként annak, hogy miért fagynak el oly gyorsan a lábujjaink és a lábfejünk – rosszabb lesz az ellátásuk, mivel azok nem létfontosságúak a túléléshez. Legtöbbször sikerül így áthidalni azt az időt, amíg újra meleg helyre kerülhetünk.
A hipotalamusz tehát csodálatosan teljesít. Ha végig gondoljuk, hogy már a testhőmérséklet minimális ingadozása is mekkora hatással van szervezetünk működésére, precíz irányító munkája még elismerésre méltóbb. Normál esetben minden automatikusan történik, hasonlóan a jól szabályozható és automatizálható fűtési vagy hűtési rendszerekhez.
Természetesen testünk saját kondicionáló berendezésének is vannak határai – az extrém környezeti hőmérsékleteket nem tudja tartósan kiegyenlíteni. Tudósok rájöttek arra, hogy az ember árnyékben, ruha nélkül 29 fokban érzi a legjobban magát. Testünknek így a legkönnyebb fenntartania a normál hőmérsékletét tartani. Minden más élethelyzetben a hipotalamusznak azonban előbb vagy utóbb segítségre van szüksége. Vastag gyapjúpulóverre, hűsítő jegesteára, de sokkal inkább egy termosztáttal jól szabályozható hűtési vagy fűtési rendszerre.
Szereted a csokit? A saját tested melegét? Na és a medúzákat? Nem, nem ment el teljesen az eszünk, és még csak nem is ittunk ebben a melegben túl sok rozéfröccsöt sem. Sokkal inkább azt szeretnénk megmutatni, hogy a hagyományos megújuló energiaforrások mellett vannak olyanok is, amire talán álmodban sem gondoltál volna.
A legtöbbünknek vannak olyan kérdései, amire nagyon szívesen választ kapna egy orvostól, de a téma súlya nem éri el azt az ingerküszöböt, ami miatt rávennénk magunkat egy látogatásra a rendelőintézetbe. A kérdés azonban adott: vajon mennyire helyettesítheti, helyettesítheti-e a távorvoslás a személyes látogatást az orvosunknál?
Emlékszel még, hogy milyen volt a világ az internet előtt? Az 1980-as években a vezeték nélküli vezetékes telefonok közelítették meg kényelemben a leginkább azt, amit ma a mobiltelefonok nyújtani tudnak – legalábbis ami a telefonálás élményét illeti. Akkoriban a valódi mobiltelefonok még akkorák voltak, hogy csak egy nagy bőröndszerű táskában fértek el, és a létezésükről általában csak onnan tudtunk, hogy filmekben láttunk ilyeneket.
Elérhetőségek
