Navigáció: Főoldal

Mosógépek

Manapság a forgódobos automata mosógép a legelterjedtebb. Ritkán találni csak forgótárcsás vagy lengőlapátos rendszerűt.

A forgótárcsás (hagyományos) mosógéppel csak mosni lehet. Egyszerűen kezelhető gép, felépítése masszív. Előnye, hogy a ma kapható mosógépek közül ez a legolcsóbb fajta, hátránya viszont, hogy a ruhát erősen igénybe veszi, koptatja. Aki ilyen gépet használ, már tapasztalhatta, hogy a ruhák hamar elvékonyodnak, elszakadnak. Ráadásul ezekkel a gépekkel "kényesebb" textíliák az erős csavarodás miatt nem moshatók. A gép "flottaaránya" is igen kedvezőtlen, hiszen 1 kg ruhához 20 liter vizet kell adagolnunk.

A forgódobos mosógépek a sulykolás elvén működnek. A dobban található bordák a ruhát kiemelik, majd visszaejtik a mosóvízbe. Ez a kíméletes mosási mód biztosítja, hogy a gép koptató hatása minimális. A forgódobos géppel kényesebb textíliák is moshatók, mivel a gép forgásirány-változatással üzemel, és igy a ruhák csavarodása elkerülhető. A hosszú mosási idő biztosítja, hogy a mosószer maximálisan kifejtse vegyi hatását. A legnagyobb előnyt azonban a kedvező flottaarány jelenti. Míg az előbb említett keverőtárcsás gépek esetében 1 kg ruhához 20 liter vizet kell adagolnunk, addig a forgódobos gépeknél ez az arány csak 1:5, azaz 1 kg ruhához csak 5 liternyi víz szükséges. Ez víz-, mosószer- és energia-megtakarítást eredményez.

A forgódobos mosógépek egy jelentős műszaki előnyt is nyújtottak. A gyártók már régóta keresték azt a műszaki megoldást, amellyel biztosítható a ruha kivétele nélkül az öblítés és a centrifugálás. A forgódobos mosógépek felépítése mindezt lehetővé tette, igy kifejlődhettek az automata mosógépek. Mielőtt azonban rátérnénk ezek ismertetésére, ejtsünk néhány szót az "átmeneti" készülékekről.

Félautomata mosógépek: Ezek a készülékek lényegében ugyanazt a műveletsort végzik, mint az automata mosógépek. Vizet azonban általában nem melegítenek, sőt ennek mennyiségét is nekünk kell adagolni. További eltérés, hogy az egyes részműveletek (előmosás, mosás, öblítés, centrifugálás) nem automatikusan követik egymást, hanem a műveletek között a kezelőnek kell beavatkoznia.

Mosóautomaták: Ezek a készülékek a teljes mosási folyamatot önállóan elvégzik, de nem centrifugálnak.

A félautomata gépek és a mosóautomaták rendkívül megkönnyítik a mosási munkát. Az igazi kényelmet és a tökéletes mosási folyamatot azonban kétségtelenül az automata mosógépek biztosíthatják.

Automata mosógépek: Az automata mosógép előnyeit elfogadtatni olyan emberrel, aki még nem használt ilyen készüléket, rendkívül nehéz. Rengetek téves információ terjedt el ezekkel a készülékekkel kapcsolatban. Ragadjunk ki ezek közül néhányat:

  •  "Az automata mosógépek rengetek vizet fogyasztanak." Az automata mosógép egy komplett mosási műveltsor elvégzéséhez kb. 140 liter vizet vesz fel (előmosás 20 liter, mosás 20 liter, ötszöri öblítés 100 liter). Ezt a mennyiséget szokták összevetni a hagyományos gép 30-40 literes vízszükségletével, megfeledkezve az öblítővíz "kádnyi" mennyiségéről. Arról nem is szólva, hogy míg az automata gép esetében ebben a vízmennyiségben 4-4,5 kg ruhát moshatunk ki, addig a hagyományos gép esetében ez csak 1,5-2 kg-ot jelent. További előny, hogy az automata gép ötszöri, kis mennyiségű vízben való öblítése jóval hatásosabb, mint az egyszeri, bő vízben történő.
  •   "Az automata gépek mosási ideje rendkívül hosszú." Tény, hogy egy komplett program lefutása akár egy órát is igénybe vehet. Ez a hagyományos mosás 5 percével összevetve tényleg óriási. Egy ésszerűbb megközelítési mód szerint azonban az automata gép mosási ideje rövidebb, mint a hagyományos gépé. A mosási időt kétféle módon határozhatjuk meg. Az egyik módszer az előzőek szerint az, hogy a készülék működési idejét vesszük alapul. Pontosabb képet kapunk azonban, hogyha azt vizsgáljuk, hogy a mosás mennyi időnket foglalja le. Ilyen megközelítés mellett az automata gép verhetetlen, hiszen a mosási időt csak a szennyes ruha behelyezésével, a programbeállítással és a tiszta ruha kivételével eltöltött idő jelenti.
  •   "Az automata gépben a ruhák megfogják egymást." Ez kizárólag akkor fordulhat elő, ha nem megfelelően válogattuk szét a ruhákat, vagy gépbe olyan ruha került, ami nem színtartó.

 Az automata mosógépeket házilag javítani nem szabad! Kivételt jelent a mágnesszelep szűrőjének és a szivattyú szűrőjének tisztítása. A mágnesszelep szűrőjének eltömődésére gyanakodhatunk abban az esetben, ha a készülék vízfelvétele szokatlanul hosszú ideig tart. A szivattyú szűrőjének eltömődésére a gépben visszamaradt víz vagy a tökéletlenül centrifugált ruha figyelmeztet.

A megfelelő program kiválasztása programválasztó kapcsolóval történik. Amikor azt kutatjuk, hogy mit "tud" egy gép, a mosóprogramok száma csupán az egyik összehasonlítási alap. Hat alapprogram feltétlenül szükséges. E programok a mosási hőfokban, a mosási menetek számában és időtartamában, illetve a centrifugálás fordulatszámában térnek el egymástól. A beállítható hőmérséklet, a centrifugálás szabályozása, a vízszintállítás, a súlyautomatika, valamint az alapprogramok variálásával a mosási kombinációk egész sorát alakíthatjuk ki. A technika fejlődése azonban nem állt meg. A gépek konstruktőrei a környezetkímélésre is nagy hangsúlyt helyeznek. Tervezésnél az a cél, hogy minél kevesebb vízzel és mosószerrel, minél rövidebb idő alatt a lehető legjobb tisztító hatást érjék el. Természetesen az is szempont, hogy a gép minél kevesebb áramot fogyasszon. A modern gépeket a víz ki- és belépési helyén szűrővel látják el. A legkorszerűbb gépeknél ezen túlmenően a mosási hőmérséklet, valamint a centrifugálás fordulatszámának beállítás a külön kapcsológombbal is történhet. A mosószer pazarlását szellemes szerkezet akadályozza meg. Új eljárás a vízsugárral történő mosás. Míg korábban mosás közben a ruha állandóan a mosóvízben volt, ennél az eljárásnál a víz esőszerűen, minden oldalról éri a ruhát. Ez az új technológia a korábbi típusokhoz képest 40 %-kal kevesebb energiát és 50 %-kal kevesebb vizet használ fel, miközben a mosási idő a felére csökken.

A "túltöltés-védelem" azon "őrködik", hogy a gép ne szivattyúzzon be több vizet, mint amennyi az adott programhoz szükséges. A "cseppvíz-védelem" pedig automatikusan leállítja a gépet, amennyiben a vízkilépés helyén vízszivárgás indul meg. Az ilyen "biztosítékokkal" rendelkező gépnél biztos, hogy nem ázik el a lakás.

Ha a mosnivalót nem különítjük el egymástól szennyezettség és mosási hőigény szerint, bármekkora is a programválaszték, a legjobb géppel sem lesz tiszta a ruhanemű. A háziasszonyok általában a 60 oC-os programokat választják normál programként. E megoldásnál az "eredmény" semmi kívánnivalót nem hagy, mivel a mai korszerű mosószerek már alacsony hőfokon is hatásosan tisztítanak.

Egyes gépeken "hideg vízben" gomb is található, vagy hőfokszabályozóval lekapcsolható a fűtés. Ezt a lehető legtakarékosabb megoldást csak akkor válasszuk, ha megfelelő mosószer áll rendelkezésünkre. Hogy a ruha patyolat-tiszta legyen, a gépet csak az előirt mértékben szabad terhelni. Durvább anyagokból a megengedett maximális mennyiséget moshatjuk. A finomabb anyagból készült kelmékkel csal félig "töltsük meg" a mosógépet, igy jobban kíméljük mind a ruhát, mind a gépet. Az elektronikus érzékelővel felszerelt gépek mérik a betöltött száraz ruha súlyát és ehhez igazítják a felhasználandó vízmennyiséget. A legkorszerűbb gépekkel az egyéni igények is teljesíthetők. Ezeknél a mosó- illetve öblítővíz mennyisége növelhető vagy csökkenthető. Különösen az érzékeny bőrűek számára elengedhetetlenül fontos a bővizű mosás és öblítés. Van tehát elegendő újdonság, amire a vásárláskor figyelnünk kell. Tájékozódjunk alaposan a szaküzletekben, mit "tud" az általunk kiválasztott készülék.

ELÜLTÖLTŐS AUTOMATA MOSÓGÉPEK

Ha megkérdeznénk a háziasszonyokat, hogy melyik gépük könnyíti meg leginkább a háztartási munkát, akkor valószínűleg legtöbben a mosógépre voksolnának. Nemcsak nálunk, hanem egész Európában az egyik legelterjedtebb háztartási gép, évente milliószámra fogy. Ennek közel háromnegyed ablakos, vagy elöltöltős, és körülbelül egynegyede a felültöltős kivitelű. Ezúttal az utóbbiakat vesszük szemügyre alaposabban - nem mellőzve az összehasonlítást sem.

Melyik a jobb, melyik a célszerűbb? A kétféle mosógép versengése immár évtizedek óta tart, és egyik szakember erre, a másik amarra esküszik. Mindkettőnek vannak kétségtelen előnyei a másikhoz képest. Az "ablakos" mosógépeket általában szebbnek találják, és sokakat megnyugtat, ha látják "Mariskájukat" dolgozni. Vannak, akik azt is a javára írják, hogy nem kell annyit emelgetni a ruhát, a padlószinthez közelebb van a ki-berakó ablak, mások szerint viszont ez inkább hátrány, hiszen éppen a felültöltősöknél nem kell görnyedni, álló testhelyzetben egyszerűbb a ki- és berakodás.

Ezeknél a műveleteknél a felültöltősöknél könnyebben csúszhat a mosódob mellé, az üstbe egy-egy kisebb ruhadarab, zokni vagy efféle, akkor bizony ügyeskedés, szerelés következik - még jó, ha nem a szerelő. Ez az eset az ablakosoknál nem fordulhat elő.

Ugyanakkor a mai, korszerű felültöltősöknél már sokkal célszerűbb, "hézagmentesebb" a betöltőnyílás kialakítása, s nem olyan, mint a szépemlékű NDK-félautomatáknál és automatáknál, amelyeknél bizony nem is kellett sok figyelmetlenség ahhoz, hogy mellécsússzon egy-egy zokni.

Egy konstrukciós érvet is fel szoktak hozni a felültöltősök mellett. Mivel az ablakos, elöltöltős gépek forgódobját csak egyik oldalukon lehet mechanikailag felfüggeszteni és meghajtani, ezért látszólag masszívabbak lehetnek a felültöltős gépek, amelyeknél a forgódob mindkét oldalon csapágyazott. E konstrukciós eltérésből az is következhetne, hogy a felültöltős gépek nagyobb centrifuga-fordulatszámmal működhetnek. E vélekedést azonban a tapasztalatok nemigen támasztották alá. Az ablakos, elöltöltős gépek nem bizonyultak kényesebbnek, rövidebb élettartamúnak vagy megbízhatatlanabbnak.

A forgódobos alapelvnél a tisztítóhatás a ruhaneműk "sulykolásán" alapul. A dob magával forgatja a ruhaneműt, majd beleejti a mosólúgba. Ez a megoldás terjedt el már régóta, mivel az ismert és gépesíthető mosási technikák közül ez a legeredményesebb, ráadásul viszonylag takarékos is. Mindazonáltal a konstruktőröknek sikerült némi újdonsággal előrukkolniuk. Az utóbbi években megváltoztatták a dob perforálását, magyarul a mosódobon lévő lyukak kialakítását. Ezáltal a ruha nemcsak vissza-visszaesik a vízbe (sulykolás), hanem felülről is víz záporozik rá. Ez az esőztetésnek vagy zuhanyrendszernek mondott megoldás hatékonyabban tisztit, a mosás az áztatás és a sulykolás együttes hatása révén alaposabb.

Ráadásul igy valamivel kevesebb víz, energia és mosószer-felhasználás mellett jobb teljesítményt érhetünk el, mert például az előmosás többnyire kiiktatható.

Manapság az a szokás, hogy általában egyszerre kevesebbet, ám gyakrabban mosnak a háztartásokban (aminek oka lehet a szűkös ruhatár, a család kis létszáma vagy más).

Ennek az igénynek a kiszolgálására építenek a gépekbe "E" jelű (energiatakarékos) programot. Ha ezt használjuk, meghosszabbodik az aktív mosás időtartama, s közben például 95 oC helyett 60 fokon mos a gép. Ez pedig akár 40 százalékos elektromos energia-megtakarítást is jelenthet, mert a felfűtés sokkal több energiát emészt föl, mint a forgatás.

A féltöltés-kapcsoló is segít spórolni, mert ilyenkor kisebb mennyiségű ruhanemű kimosásához kevesebb vizet, energiát és mosóport használ fel a gép, ám itt már érdemes tovább számolni, mert két féltöltetű program 49 százalékkal több vizet és 93 százalékkal több elektromos energiát fogyaszt el, mint egyetlen teljes program.

Ezt figyelembe véve tehát gyakran csak látszólagos a féltöltetű programok takarékossága. A jobb megoldás az, ha össze tudjuk gyűjteni a teljes programhoz szükséges ruhamennyiséget.

Talán meglepő, de még a centrifugálás fordulatszáma is lényeges az energiatakarékosság szempontjából. Amelyik háztartásban például szárítógép is van (és remélhetőleg egyre több ilyen lesz), az alaposabb centrifugálás következtében akár 50 százalékkal is csökkenhet a szárítógép által elfogyasztott elektromos energia mennyisége. Ezért lehet jobb az a mosógép, amelyiknél a centrifugálás többféle fordulatszámra is beállítható.

A háziasszonyok persze jól tudják, hogy különféle ruhaneműk nem egyformán bírják az agresszív centrifugálást, szárítást. Az érzékenyebb ruhaneműk mosásakor tehát nem célszerű ilyen módon csökkenteni az energiafogyasztását.

A különféle nemzetközi szervezetek - különös tekintettel a fogyasztóvédőkre - egyre szigorúbb követelményeket támasztanak a mosógépekkel, illetve gyártóikkal szemben, de maguk a gyártók nemzetközi szervezetei és a szabványkészítők is ösztönöznek számos fejlesztést, hogy gazdaságosabb gépeket hozzanak létre.

Nem is csoda. A mosógépek igazi nagyfogyasztók, és nemcsak ami az elektromos energiát illeti. Például egy főzőmosás 90-95 oC-on 1,8-3 kWh áramot és 85-125 liter vizet fogyaszt az előmosást is beleszámítva, de még egy sima negyven fokos mosás is 0,3-0,8 kWh áram és 60-90 liter víz elfogyasztásával jár, amit pénzben kifejezve úgy tíz és harminc forint közötti költséget jelent manapság. Van tehát miből takarékoskodni, hiszen a gépek átlagosan 14 éves élettartamuk alatt jó 4 ezer kilowattóra villamos energiát és úgy 300 ezer liter vizet fogyasztanak el. Meghökkentően nagy számok.

Ezért állapítottak meg bizonyos nemzetközi tervezési irányszámokat. Ilyen például az , hogy az 1 kg ruhára eső energiafogyasztást 60 fokos mosásnál 0,23 kWh-ra vagy az alá kell leszorítani, és hogy az ugyancsak 1 kg ruhára eső vízfogyasztás maximum 17 liter legyen.

A normák felállításának meglett az eredménye: a ma kapható legjobb mosógépek 25 százalékkal hatékonyabban hasznosítják az energiát, mint a régebbiek.

Thermál mosógépek: Az energiatakarékosságra - és itt főleg az áramra gondolunk - lehetőséget nyújt az is, hogy egy mosógépet közvetlenül a meleg vizes hálózatra is rá tudunk kötni. Persze ez a megoldás inkább csak a távfűtéses lakásokban alkalmazható, ahol automatikusan rendelkezésre áll az úgynevezett használati meleg víz. Nyilvánvaló, hogy igy a gépnek kevesebb áramot kell a felfűtésre felhasználnia, a távfűtéses melegvízért (ma még) átalánydíjat kell fizetni, a villanyóra viszont minden családnak külön forog.

NEM A LEGDRÁGÁBB A LEGJOBB!

A mosógép ma már a leghétköznapibb (és valószínűleg a legelterjedtebb) háztartási gép, habár az automata változat ára szépen megizmosodott az idők során. Ám a hetvenezer forintosak mellett feleannyiért is lehet kapni automata gépeket: többek között ez teszi aktuálissá tesztünket, amelyben hét mosógépet hasonlított össze a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet.

A háziasszonyok által a legkevésbé kedvelt tevékenység - mindjárt a mosogatás után - a mosás, különösen ha kézzel kell elvégezni. bár a mosás szónak rövid, munkának meglehetősen hosszú. Több előkészítő fázisa van, és a befejezése számottevő fizikai erőt is igényel: gondoljunk csak a fárasztó csavarásra. Nos, ha mindezt végiggondoljuk, kiderül, miért is olyan közkedvelt segítőtárs minden háztartásban a mosógép, különösen ha automata.

Mosás közben rendszerint nem gondoljuk végig pontosan, milyen részműveletekből is áll például a nagymosás, ám egy automata mosógép-teszt kapcsán ezt is érdemes rendszerezni. Eszerint:

  • előkészítés, a ruhák szétválogatása,
  • az áztatóvíz előkészítése,
  • áztatás.
  • az áztatóvíz eltávolítása a ruhákból,(első) csavarás,
  • vízmelegítés,
  • a víz behordása, a mosókád feltöltése,
  • első mosás,
  • (második) csavarás,
  • a víz lecserélése,
  • második mosás,
  • (harmadik) csavarás,
  • a víz lecserélése,
  • első öblítés,
  • (negyedik) csavarás,
  • a víz lecserélése,
  • második öblítés,
  • a víz leengedése,
  • (ötödik) csavarás,
  • fehérítés, keményítés, utána újabb (hatodik) csavarás,
  • teregetés.

Természetesen ez a húsz művelet az úgynevezett nagymosásra - az ágyneműk, asztalneműk, konyharuhák, törülközők házi tisztítására - vonatkozik. A ma már elterjedt szintetikus vagy kevert szálas anyagokból készült ruhák esetén a részműveletek száma általában kevesebb.

Nos, egy automata mosógép az egyes és a húszas számmal jelölt műveleteken kívül az összes többit önállóan elvégzi, márpedig ez komoly ér a beszerzés mellett.

NEM VOLT MINDIG AUTOMATA

A mosás nehéz és fáradságos munkáját már igen korán, a múlt század derekán megpróbálták gépesíteni. Amikor az ipari forradalom egyre inkább technikai forradalommá vált, és egyre több házimunkát lehetett rábízni a gépekre, természetesen megjelent az első mosógép is. Általános elterjedéséről azonban csak századunk második felétől beszélhetünk.

Az idők folyamán különböző mosógép-konstrukciókkal jelentek meg a gyártók. bizonyára mindenki emlékszik még a forgótárcsás mosógépekre (nálunk egy időben ez a típus volt a legelterjedtebb.) A jó memóriával megáldottak pedig talán nem felejtették el a lengőlapátos mosógépeket sem (nálunk is készült belőlük néhány széria, de gyenge megbízhatósága miatt ez a típus nemigen vált népszerűvé). A csigás, csigakerekes mosógépekkel Magyarországon nemigen lehetett találkozni, viszont a forgódobos rendszerű mosógépek már hatásosabban vették fel a harcot a mulandósággal, mivel ez a rendszer látszott legalkalmasabbnak a teljes mosási folyamat gépesítésére.

A konstruktőröknek mindvégig az lebegett a szemük előtt, hogy ne csak a mosást végző kéz mechanikus munkáját tudják helyettesíteni, hanem hogy minél több, a mosással együttjáró műveletet is el tudjon végezni a gép.

A tapasztalatokat összegezve már a az egész világon a forgódobos változat terjedt el, végleg kiszorítva a többi típust a piacról. További előnye a forgódobnak az, hogy alkalmazásával a teljes mosási folyamat automatizálhatóvá vált, mert csökkent a gépek ruhakoptató hatása, hatékonyabb lett a mosás és takarékosabb a mosószer-felhasználás, hogy csak a legfontosabb előnyöket említsük.

A GÉP IS SULYKOL

A forgódobos automatáknak két konstrukciója terjedt el: az elöltöltős vagy ablakos, illetve a felültöltős kivitelű.

Arra már igen régen rájöttek a falusi parasztasszonyok, hogy az erősen szennyezett ruhaneműket sulykolófával lehet a legjobban megtisztítani, amelyhez vagy hozzácsapkodták a kimosandó holmit, vagy éppen a fával ütötték a szennyest. Bármilyen furcsa, ezen az igen régi elven alapszik a forgódobos mosógépek működése is. A viszonylag lassan forgó dobban, amely oda-vissza mozgást végez, a dob belső palástján lévő bordák felemelik, majd újra beleejtik a ruhaneműket az ugyancsak mozgásban lévő mosólúgba.

A tisztítandó ruhaneműt tehát viszonylag erős, más mosási módokhoz képest mégis kíméletes mechanikai hatás éri. A forgódobos automata mosógépek tisztító hatásának további fontos tényezője még a vegyi hatás, amely a mosószertől, illetve a ruha, a víz és a mosószer mennyiségének egymáshoz való arányától is függ. Szintén számit a hőhatás, amely a vegyi hatást is erősen befolyásolhatja, hiszen a meleg mosólúg már önmagában fontos tisztító tényező. Végül pedig sokat jelent a mosás időtartama.

Mindez együttesen határozza meg a mosás sikerét. Az automata mosógép egyik nagy tudománya éppen az, hogy programja mindig szükség szerint szabályozza az említett tényezők egymáshoz való arányát. A forgódobos automata mosógépeknél a vegyi és a hőhatás erőteljesebb, a mechanikai hatás viszont gyengébb. Ezért tart olyan sokáig velük a mosás, viszont a ruha még ilyen hosszú idő alatt is kevésbé kopik bennük, mint más mosási eljárásoknál.

FÓKUSZBAN AZ ENERGIAIGÉNY

Az előzőekben felsőrolt, a mosás hatékonyságát alapvetően befolyásoló tényezők közül a legtöbb energiát a hőhatás igényli. Az automata mosógépeknek elsősorban a felfűtése áramigényes, vagyis a programnak az a szakasza, amelyben a mosóvíz a kívánt hőmérsékletre melegszik fel.

Az energiával való takarékoskodáshoz ezért szükségünk van a vegyipar segítségére. Többek között az újabb, korszerűbb mosószerekre - és most ne a tévéreklámokban egymást túllicitáló márkákra tessék gondolni, hanem általában az újabb mosószerekre, amelyek már alacsonyabb hőmérsékleten is erősen oldják a szennyeződéseket.

Egyébként a mosógépek fejlesztésével foglalkozó mérnököknek is alapelvévé vált, hogy az igen energiaigényes hőhatás helyett fokozott vegyi és mechanikai hatással is elősegítsék a gépek eredményes működésté. Ennek köszönhető, hogy ma már alacsonyabb hőfokon, de hosszabb mosási idővel ugyanolyan intenzív mosóhatás érhető el, mint korábban talán csak a ruha kifőzésével. Ezt a hosszabb mosási időtartamot a forgódobos mosógépeknek elsősorban az a tulajdonsága tette lehetővé, hogy ruhakoptató hatásuk minimális.

Az energiatakarékos mosás tehát hosszabb ideig tartó mosást jelent alacsonyabb hőmérsékletű mosólúgban. Egyszerűen lemérhető (akár az otthoni villanyórával), hogy energiatakarékos üzemmódban mintegy 40 százalékkal kevesebb villanyáramot fogyaszt a gép!

KÍMÉLŐ ÜZEMMÓD

További gazdálkodási lehetőséget kínálnak az úgynevezett félruhatöltetű programok. Nem minden háztartásban adódik egyszerre 4-5 kiló egynemű (azaz egyszerre mosható, például azonos anyagú vagy színű) szennyes. Márpedig a szokásos programokkal a gép ekkora terheléssel működik leggazdaságosabban. A legtöbb gép 4-5 kilogramm ruhához szükséges vizet vesz fel, és a mosószert is a vízmennyiségnek megfelelően kell adagolni. Ráadásul több víz felmelegítése több energiát emészt fel.

Hiába mosunk tehát csak kevesebb ruhát, villamos energiából, vízből és mosószerből nem használhatunk el kevesebbet. Ezzel szemben a féltöltésű programokban a gép kevesebb vizet vesz fel, ezért kevesebb mosószert és kevesebb villamos energiát is használ. Az új technikával - amelyhez az is hozzátartozik, hogy a mosóvíz minden oldalról éri a ruhát - 40 százalékkal kevesebb energia és (ami ma már nem kevésbé fontos!) 50 százalékkal kevesebb víz elég, miközben a mosás időtartama is a felére csökken.

Az automata mosógépek hőskorában voltak még olyan ruhaneműk, amelyeket továbbra is "teknőben" - de legalábbis kézzel, kíméletesen kellett kimosni. A nagyon érzékeny textileket (például a tiszta gyapjút) a gondos háziasszony bizony nem bízta az automatára.

A mai gépek szinte mindegyikének van már külön kímélő programja, némelyiknek több is. Ezekkel nagyon bő vízben zajlik a mosás, és nagyon enyhe centrifugálással (vagy teljesen anélkül) záródik le a mosóprogram.

Kímélő üzemmód ide vagy oda, azért ég ma is sokan vannak, akik finomabb ruhadarabjaikat nem bízzák az automata mosógép (szerintük) robusztus technikájára. Ebben a vitában nem akarunk állást foglalni, de talán mindenki megengedhet magának egy próbát...

A különféle jól beállítható mosási hőmérsékletek, a programok változatossága, a centrifugálás szabályozhatósága, a súlyautomatika, a vízszint beállításának lehetősége (és ennek ellenőrizhetősége) - ezek a korszerű mosógépek ismertető jegyei.

VIZSGÁLATI SZEMPONTOK

A mosógépeket három nagy tulajdonságcsoport alapján vizsgálták és minősítették a Kermi szakemberei, nevezetesen a használhatóság, a műszaki tulajdonságok és a kezelhetőség szerint.

Annak érzékeltetésére, hogy valójában mennyire bonyolult is az a tesztvizsgálat, amikor például az egyik legfontosabb jellemzőt, a mosóhatást kell több gépnél azonos módszerrel megmérni és kiértékelni, idézzük a műszaki teszt egyik meghatározását: "A mosóhatást a névleges tömegű és darabszámú ruhatöltetre felerősített műszennyesek előirt mosószerrel történő, meghatározott ideig tartó mosása és utókezelése után mért fehéredés változás adja." Bár ettől nem lettünk sokkal okosabba, nyilván az olvasó is belátja, hogy több mosógép esetében milyen nehéz összehasonlítható, objektív végeredményhez jutni. Nos, ezért ez a körmönfont mérési módszer. De a bonyodalmaknak ezzel még nincs végük, hiszen a minden gépen elvégzett öt mosási szakasz eredményét ezután még átlagolni is kell. A műszaki tulajdonságoknál hat lényeges szempontot vettek figyelembe. A "maximális vízfelhasználás" az egy kilogramm ruha mosásához és öblítéséhez szükséges vízmennyiséget jelöli és minősíti. Az automata mosógépek működtetéséhez megfelelő nyomású vízhálózatra van szükség, és az is fontos, hogy a víz ivóvíz minőségű legyen. Korántsem mindegy tehát, hogy egy mosógép adott mennyiségű száraz ruha kimosásához mennyi vizet használ el. Ugyanez vonatkozik az áramra is. (Természetesen a vízmennyiség csökkentésének határt szab egy elvi korlát: a takarékosság nem mehet a mosás és az öblítés hatékonyságának rovására.) A programok számának értékelésekor azt vették figyelembe, hogy a szokványos alapprogramokon kívül milyen egyéb energiatakarékos, kímélő vagy más célprogramok találhatók a gépen.

A korrózióvédelem mint konstrukciós jellemző utal a mosógép várható (fizikai) élettartamára, egyszersmind a tisztíthatóság egyszerűségére avagy bonyolultságára. A mosószertartó rekeszek száma pedig, ha nem is létfontosságú, de azért a gyakorlatban igen hasznos jellemző: az a legkényelmesebb, ha a gépet még a mosás beindítása előtt fel lehet tölteni nemcsak mosószerrel, hanem egyéb, speciális (öblítő, keményítő stb.) szerekkel is. Igy nem kell árgus szemekkel figyelni, hogy éppen hol tart a program, s nem kell emiatt megszakítani a programot.

Szinte mindegyik mosógép használati útmutatójában benne van az a tanács, hogy a mosógépet, még ha automata is, ne hagyjuk felügyelet nélkül. Ez persze nem jelenti a gép folyamatos szemmel tartását, de nem árt, ha a programvisszajelzések egyértelműek, és egy pillantással megállapítható, hogy a gép éppen melyik fázisnál tart.

A centrifuga-fordulatszám változtathatóságának főleg az érzékenyebb ruhaneműk, például a gyapjúholmik gépi mosásánál van jelentősége. A textíliák sokfélesége miatt hasznos szolgáltatás a fordulatszám szabályozásának lehetősége is.